Látvajárók („járva láttam, látva jártam”)

Zavartalanul jártam templomok, kúriák, iskolák, malmok, paraszt házak, sírkövek között és néztem szét a tájban, templom tornyából, vár faláról, patak partjáról. Félénken pillantottam be résre nyitott kapun, kivilágított ablakon, nyitott templom ajtón, udvarba, házba, templomba. Zavartan köszöntöttem a velem szembejövő falusi embert vagy szólítottam meg a padon ülő öreget.

Kies tájakat, fényt, csillogást, ragyogást, színeket és formákat láttam. Évszázadok történetét őrző falakat, beleszövődő emberi sorsokat, útját kereső vándort, halottaink zaklatott háborgó lelkét, és fájó fájdalmat láttam. A műterem fényében mindezt mint egy tükörben láttam, arcról, tekintetből, egy ívelő test idomairól visszaverődve, szépséget, vágyat, büszke töretlenséget, fájdalmat és bánatot.

És minden bennem megmaradt, mert látva jártam!

(Hlavathy Károly – 2003 – Csikszereda)