Reveláció

(Felfedezések útján  a „test” világában)

Az aktfotó nem a leplétől megfosztott ruhátlan test, megszeppent arc, zavart tekintet, feszengő görcsös póz. Nem a jóérzés határait sértő, bájakkal kecsegtető, magamutogatás, vagy öltözék alól kifürkészett meztelenség. Nem a  prűdségében sértett alany intimitásában turkáló, szenzáció hajhász fotós munkája.

Az aktfotó felfedezés, egy szem elől rejtett világgal való találkozás. Tudatosan tisztelettel valló megközelítése anyagnak, testnek, és léleknek egyaránt. Letisztult tekintet, kisimult vonások, lágyan hullámzó, simán vonuló hajlatok is idomok harmóniája. A felismerés bűvöletében szállnak át a kép két dimenziós terébe Szárnyaló képzelőerő sejteti a látványt. Türelmes, lassú  „előhívás” teszi lehetővé „áttünések” sokaságát. Műtermi „próbák” rögzítik a „pillanatot”, az „ívelő” majd „megpihenő” vagy „megomló” testet. Lehulló, libbenő lepel lesz dísze a képnek.

A világban:  élők, élettelenek, gondolatok , emberek és tárgyak vesznek körül. Egy tárgyal gondosan, célszerűen bánunk. Az élővel lélekkel, szellemünk értékével teremtünk kapcsolatot. Az aktfotó nem tárgyi megközelítésben válik gondolattá a fotós és a néző elméjében. Az alkotó igénye, hogy műve ne minősüljön tárggyá,a nézővel való kapcsolatában, ugy ahogy a néző sem minősülhet azzá a keppel való viszonyában.

 Hlavathy Károly, 2004